Már pár éve itt lakom, de még mindig meglepődöm a többség egyszerűségén: ahol az a legnagyobb szám, hogy (most például egyik lakótársam) kivel csókolózott a csütörtöki buliban. Seriously: ennyire nincs életetek, emberz? 

Persze én is szoktam pletykálni, és most, hogy a pletykálás melegágya (értsétek ez alatt: a dohányzó) a hidegre való tekintettel nem valami telített, minden ilyen "értékes" információt az elkövetőktől kell beszereznem, ha nem akarok boldog tudatlanságban maradni. 

Nem tudom, hogy jobb-e, hogy párommal már egész hamar feljöttünk, és nem láttuk a szokásos egyének szokásosan megbotránkoztató tevékenységeit, vagy lenn kellett volna maradni röhögni. 

Mindegy, nem részletezem, nem akarom, hogy elmenjen a kedvetek az élettől is, hogy mennyire mélyre képesek süllyedni a hülyeség mocsarában. 

Ezzel nem azt mondom, hogy én ártatlan bárányka vagyok, és nem is leszek az soha (majd olvastok itt - számomra -  meredek visszaemlékezéseket, ha újakat nem is), de mindennek van határa. 

Végül csak arra a konklúzióra jutottam, hogy jobb volt feljönni és aludni, mint nézni azokat, amiket  így csak hallottam. 

Persze engedje el az ember magát, rúgjon ki a hámból, vetkőzze le a gátlásait, de ahhoz képest, hogy itt (theoretically) felnőtt, értelmes emberek vannak, hát...

Mindegy is. A mai nap elmélyedtem a nyelvtudományban. Már a könyv jegyzetelése közben realizálódott bennem, hogy ez egy érdekes terület, de mostanra, hogy már elégséges mennyiségű ismeretet szívtam magamba, egyre inkább azon agyalok, hogy minornak nem egy másik nyelvet, hanem valami nyelvészetes specializációt választok. Ha már nagyon közel kerül a választás, úgyis írok róla egy hosszabb értekezést és szívesen veszem a ti véleményetek is: már csak azért is, hogy ne csak én hagyjak nyomot ezen a felületen. 

A bejegyzés eleji szám a buli emlékére. Lehetett volna jobb is, főleg, hogy a sörpong bajnokságot egyszerre tartották a karácsonyi összejövetellel, ami kicsit tönkrevágta az utóbbit. Tavaly kellemesen elkártyáztunk és beszélgettünk, most meg nézhettük a tragikusan berúgott embereket. De egy egyetemi kollégiumi buláj nem is lenne az igazi megbotránkoztató eseményektől és csatakrészeg egyének nélkül.