- És magát hogy hívják?
- (Mondom a nevem)
- Oh, hát ez valami csodálatos! Ki találta ki, hogy magát így nevezzék el?
- Apa belenézett a naptárba, és gondolta, tök jól fog kijönni, ha erre a névre keresztelnek. 
- Gyönyörű név. Na, lássuk a dolgozatot. Hanyast kell beírnom?
- Ötöst. 
- Igen, látom, de azért voltak itt hülyeségek...maga miért nem járt az órámra? Mert amiket elrontott, azokat az előadásokon elmondtam.
- Mert nem szokásom előadásokra járni. (Egy kis feszült csend).
- Pedig ahhoz képest, hogy nem járt az órámra, és ötösre vizsgázott, látszik, hogy maga nem buta, csak lusta. De én azt javaslom, hogy járjon be az előadásokra, mert különben mindig megmarad középszerűnek. 

Nem az első tanárom, aki ezzel a mondattal él, és én is tudom, hogy nem vagyok buta, és azzal is teljesen egyetértek, hogy egy borzasztóan lusta ember vagyok. Mindenesetre még az utolsó mondata is pozitív kritikának számít, és örülök, hogy azt gondolja, hogy többre vihetném, ha még az órákat is látogatnám, ahogy rendes diákhoz illik. 

A viszga előtti egyik mondata pedig különösen tetszett, és nagyon elgondolkodtató: "Aki csak féligazságot mond, az nagyobbat hazudik, mintha nem mondott volna semmit."

Most pedig, mielőtt nekiesnék a pénteki vizsgám anyagának magamévá tételéhez, sorvasztom az agyam egy kis Simpson családdal és szappanoperával.  (Bár az előbbit tényleg kezdem megszeretni, amit meglepőnek tartok, de jól van ez így. :) )

Vizsgaidőszak van. Ez tagadhatatlan. És más idő nem is alkalmasabb arra, hogy újra pötyögjek és tevékenykedjek az internet világában. Mert vizsgaidőszakban mindenre van idő. 

Én inkább majd itt rinyálok, a facebook üzenőfalra már rá se bírok nézni. Bár azért igyekszem itt is minimálisra csökkenteni a rinyát, hiszen egy szó mint száz: gyűjteni kell a krediteket, mint a pirospontokat alsóban. Más nem számít. Mellém meg úgy kell leülni, mint egy elsőshöz és rámnézni, hogy tanulok-e, mert különben jó szokásomhoz híven nem nagyon fogok elmenni a vizsgákra, és megteszem azt a kijelentést, mint Ádámka: De jó, elfogytak a vizsgaidőpontok! 

Fogok még nyilván erről a témáról írni egy hosszabb terjedelmű értekezést is, most csak a végére idebiggyesztek pár gyöngyszemet, ha már az üzenőfalat nem is nézem, itt kiszúrják a szemem (amíg nem írok annyit, hogy már nem látom őket). 

Boldog vizsgaidőszakot minden sorstársnak, nekem meg örül a fejem, hogy visszatértem!